Adventurous love
1.rész
Még mindig itt ülők a suliban. De szerencsére ez az utolsó órám. Csak unottan ülők mikor valaki megdobott hátra néztem a barátnőmre aki a mellettem lévő földön hevert papír galacsinra mutatott. Gyorsan felvettem a tanár észre ne vegye és kinyitottam.
Hátra néztem rá és bólintottam egyet jelezve, hogy igen megyek. Pár perc múlva ki is csöngettek. Fel kaptam a táskám és oda mentem Rebekához.-Mehetünk.-sürgettem mivel nem akartam későn haza érni mert holnap matek tz lesz. -Nyugi kész vagyok! Indulhatunk Alison.-indolt meg az ajtó felé. Ki érvre a suliból hallottam ahogy pityegett egyet a telefonom. Megláttam , hogy anya írt nekem:
"Szia kicsim! Ma megint nem leszek otthon. Bár gondolom sejtheted , hogy ezt írom. Na mindegy csak gondoltam azért szólók. "
-Anyud volt az? Csak nem megint másnál alszik?-kérdezte együtt érzően. -Igen és igen.-a második igennél már nagyot sóhajtottam. Hiszen ez kb minden hétvégén így van mióta elváltak a szüleim. Anyukám minden hétvégén el megy otthonról és full részeg lesz. Apum meg nem is foglalkozik velem. El költözött egy másik városba egy nővel. -Figyelj a szüleim szívesen látnak téged nálunk. Nyugodtan nálunk aludhatsz.-mosolygott , hogy jó kedvre derítsen. Természetesen sikertelenül. -Megszoktam már , hogy minden hétvégén egyedül vagyok.Meg eleve ott van nekem Maja.-kicsit mosolyogtam, hogy azt higye semmi bajom.- Jajj tényleg a kicsi Maja imádom azt a kutyit.-áradozott. Fél óra múlva ott is voltunk nála. Filmet néztünk és közben popcornt ettünk. Aztán Rebeka még kb. 1 óráig arról áradozott mi van vele meg a fiújával. Az órára néztem és láttam , hogy már este 10van. -Jaj ne már is ennyi az idő?! Sajnálom de mennem kell. -Sietem le az emeletről. Gyorsan fel kaptam a kabátomat és a táskámat elindultam haza. -Hát majd akkor holnap talizunk a suliban szia! -kiáltott utánam. Nagyon sötét volt már. Alig láttam valamit. Hirtelen nagy vihar kerekedett de sajna én még eléggé messze lakok. Mivel nem láttam semmit ezért csak mentem előre de arra nem figyeltem , hogy rossz fele indultam haza Rebiéktől. Furcsálltam is miért nem látom az utcánkat. Hangokra lettem figyelmes. El indultam a hangok irányában de közben nem figyeltem , hogy el hagyatott ki halt romos épület udvarára sétáltam. Meg láttam ott pár alakot. Már éppen oda akartam menni mikor hirtelen beljebb léptem és tisztában láttam mindent. Megláttam egy palit ki kötözve amint pisztolyt szegez rá az egyik és körülötte áll még 9 másik fegyveres alak. Nagyon megijedtem. Hátra fordultam és elkezdtem futni vissza. Éppen , hogy kiértem az utcából mikor valaki el kapott hátulról és befogta a számát majd vissza akart vinni. Próbáltam ki szabadulni de túl erősen fogott. Egy óvatlan pillanatban viszont mikor már nem fogott olyan erősen a karommal bele ütöttem egyet a mellkasába amitől rögtön elengedett. Gyorsan kifutottam az udvarból és elindultam a másik irányba de valójában nem tudom merre megyek csak a lényeg, hogy minél gyorsabban eltűnjek innen. Észre se vettem, hogy zsák utcába futtok. Az alak pedig egyre csak közeledik és én nem tudok hova menni. Nem is kellet sok idő mire meg talált. Egyből elindult felém. Így hát nem volt más esélyem elkezdtem felmászni a kerítésen ami elállta az utamat. Szintén sikertelenül mert mikor már épp át másztam bele állt a kezembe egy ki álló drót. A fájdalomtól elengedtem a kerítést és el vesztettem az egyen súlyomat és elkezdtem zuhanni. Pont mielőtt a betonra eshettem volna el kapott. Ekkora már azt se tudtam , hogy most sírjak vagy örüljek , hogy el kapott és nem haltam meg.